Szauder József – Akadémikusok

Név:

Szauder József

Életrajzi adatok:

(Budapest, 1917. február 26. – Budapest, 1975. augusztus 6.) A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar-olasz szakos tanári okl. (1940), bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1941); közben állami ösztöndíjjal Rómában is tanult (1938), az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (az irodalomtudomány területén kifejtett tud. munkásságáért, 1967), az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.). – A bp.-i VI. ker.-i Kölcsey Ferenc Reálgimnázium tanára (1941-1945), az OSZK tud. munkatársa (1946-1951), az ELTE BTK I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék docense (1951-1961), egyúttal az MTA Irodalomtörténeti, ill. Irodalomtudományi Int.ézet Felvilágosodás és Reformkori Irodalmi Osztály vezetője (1956-1961). A Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék (1961. aug. 10.-1965); közben a BTK dékánja (1964-1965), c. egy. tanára (1967-től). Betegsége miatt (Bechterew-kór!) egyetemi tanári beosztásából felmentették (1965), az MTA Irodalomtudományi Intézet tud. főmunkatársa (1965-1975). A Római Egyetem vendégprofesszora (1971-1975). 19. sz.-i, elsősorban felvilágosodás- és reformkori m. irodalommal, 13-18. sz.-i olasz irodalommal, a magyar-olasz irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok történetével, ill. a magyar kritika
kialakulásának vizsgálatával foglalkozott. Alapvetőek Kazinczy-, Bessenyei- és Faludi-kutatásai. Faludi [Ferenc] udvari embere [doktori disszertáció] (1941)

MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya