Beküldve: Szerző: bilicsie

Gáldi László

Név:

Gáldi László

Életrajzi adatok:

születési nevén Göbl László (Miskolc, 1910. május 20. – Budapest, 1974. február 4.)

magyar nyelvész, irodalomtörténész, romanista, műfordító, szótárszerkesztő.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori és magyar–francia–román szakos tanári okl. szerzett (1932), a párizsi École des Hautes Études-ön és az École des Langues Orientales Vivantes-on tanult (1932–1935), az általános romanisztika, különös tekintettel az oláh (román) nyelvre és irodalomra tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1938), a nyelvészeti tudományok doktora (1954). Az MTA tagja (l.: 1942. máj. 15.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A párizsi Magyar Tanulmányi Központ könyvtárosa, egyúttal az École des Langues Orientales Vivantes-on a magyar nyelv lektora (1932–1935). A bp.-i Eötvös Collegiumban a romanisztika szakvezető tanára (1937–1950) és a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1938–1940), a román nyelv és irodalom, valamint az általános romanisztika helyettes tanára (1940–1942), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az általános romanisztika ny. rk. tanára (1942–1944). Az ELTE BTK Román Filológiai Tanszék állandó külső előadója (1950-től), de tanított a francia és olasz tanszéken is, c. egy. tanár (1963-tól). Az MTA Nyelvtudományi Intézet Nagyszótári Osztályának vezetője, majd az Intézet tud. tanácsadója (1952-től). Olasz állami ösztöndíjjal Rómában (1938), Hariszeion-ösztöndíjjal Görögországban folytatott nyelvészeti és irodalomtörténeti kutatásokat (1939–1940). Tudományos pályafutásának kezdetén a románság eredetét vizsgálta, később érdeklődése a román és francia nyelvtörténet, a középkori latinság, a magyar–román művelődési kapcsolatok, majd a magyar szótárirodalom története felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a francia-kreol nyelvjárások vizsgálata terén. Verstani módszertanának újításai közé tartozott a pontos szótagmérések végzése, s metrikai vizsgálataiban az összehasonlító szempontok figyelembe vétele. Kiadta Samuel Micu-Klein kéziratban maradt román–latin szótárát, amelynek kísérőtanulmányában Klein tevékenységét szoros kapcsolatba hozta a 18. sz.- i magyar szótárírással, továbbá kiderítette, hogy Klein munkatársa volt – többek között – Virág Benedek is. Jelentős műfordítói tevékenysége, elsősorban román költőket – Vasile Alecsandri; George Cosbuc; Mihai Eminescu; Alexandru Vlahuta; Liviu Rebreanu; Ionel Teodoreanu – műveit ültette át magyar nyelvre. Megindította az MTA Nagyszótára kiegészítő gyűjtését (1952) és tervet készített a kiadásra. Pályája kezdetén verseket is írt.

MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya

Disszertáció:

Székfoglaló:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében: