Szerző: Csapó Mónika

Beküldve:

Krausz Ferenc

Név:

Krausz Ferenc

Életrajzi adatok:

(Mór, 1962. május 17. –) Németországban élő és kutató Nobel-díjas magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (külső 2007). A 2023-as fizikai Nobel-díjat két francia kutatóval – Pierre Agostini, az amerikai Ohiói Állami Egyetem fizikaprofesszora és Anne L’Huillier, a svéd Lundi Egyetem kutatója – megosztva kapta „az anyagban lévő elektronok dinamikájának tanulmányozására szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat létrehozó kísérleti módszerekért”.

Akadémikus ajánlás:

Akadémiai adattár:


Beküldve:

Harsányi János

Név:

Harsányi János

Életrajzi adatok:

John Charles Harsányi, John C. Harsanyi (Budapest, 1920. május 29. – Berkeley, Kalifornia, 2000. augusztus 9.) magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteleti 1995. május 8.). 1994-ben a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyok elemzése terén végzett úttörő munkásságáért J. F. Nashsel és R. Seltennel megosztva közgazdasági Nobel-díjat kapott. Kutatási területe: a döntés- és játékelmélet. Módszert talált arra, hogyan lehet egyes inkomplett információjú játékokat a Természet mint döntéshozó beiktatásával imperfekt információjúakká átalakítani. Általánosította a kétszereplős, nem teljes információjú alkuszituációkra az alkujátékok Nash-féle megoldását.

Életrajzi források:

Nekrológ:


Beküldve:

Oláh György

Név:

Oláh György

Életrajzi adatok:

George Andrew Oláh (Budapest, 1927. május 22. – Beverly Hills, 2017. március 8.) Nobel-díjas magyar származású amerikai kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteleti 1990. május 21.). A kémiai Nobel-díjat „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért” 1994-ben kapta. Az általa kidolgozott módszerekkel lehetségessé vált a karbokationok mint stabil, hosszú élettartamú részecskék előállítása, megfigyelése. A kénsavnál több milliárdszor erősebb ún. szupersavak és szuperelektrofilek kidolgozásával a kémia területén alapvető változásokat idézett elő. Egyik legjelentősebb felismerése, hogy a szén elektronhiányos részecskék formájában képes egyidejűleg megkötni öt, hat, sőt hét szomszédos atomot vagy atomcsoportot, „hiperszén” vegyületet alkotva. Ez a felismerés kiterjesztette a szén maximálisan négy vegyértékűséget leíró Kekule-féle elméletét, értelmezvén a magasabb koordinációjú szénvegyületeket is, s ezzel a hiperszén-kémia új területét alapozta meg. A karbokationok és elektronhiányos részecskék területén elért eredményei új szemléletmódot nyújtottak a szén-hidrogén és szén-szén kötések elektrofil aktiválása során tett alapvető felfedezéseihez és elméleti alapul szolgáltak új, korszerűbb szénhidrogén-kémiai eljárások kidolgozásához.

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Székfoglaló:

  • Tiszteleti tag: Gondolatok a tudomány jelentőségéről. Elhangzott: 2001. máj. 24.

Nekrológ:

Akadémiai adattár:


Beküldve:

Polányi János Károly

Név:

Polányi János Károly

Életrajzi adatok:

John Charles Polanyi (Berlin, 1929. január 23. –) Nobel-díjas kémikus, Kanadában élő egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteleti 2001. május 7.). A kémiai Nobel-díjat 1986-ban kapta a kémiai reakciók dinamikájának kutatásáért Dudley R. Herschbachhal és Yan T. Leevel megosztva.

Életrajzi források:

Székfoglaló:

Akadémiai adattár:


Beküldve:

Gábor Dénes

Név:

Gábor Dénes

Életrajzi adatok:

(Budapest, Terézváros, 1900. június 5. – London, 1979. február 9.) Nobel-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1964. április 24.). A fizikai Nobel-díjat „a holográfiái módszer feltalálásáért és továbbfejlesztéséért” 1971-ben kapta. Megszerkesztett egy Wilson-féle ködkamrát, melyben a részecskék sebessége is mérhető. Holográfiái mikroszkópot, univerzális analóg számítógépet, lapos, színes tv-képcsövet és egy új típusú termionikus átalakítót alkotott. Elméleti munkája elsősorban a hírközléselmélet területén jelentős. Felismerte a kis nyomású neongáz, a higanygőz és a nátriumgőz plazmaállapotának számos törvényszerűségét. 1945 után elektronmikroszkópiával és a szabad
elektronok külső térbeli mozgásával, majd optikával és információelmélettel foglalkozott.

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

Nekrológ:


Beküldve:

Wigner Jenő

Név:

Wigner Jenő

Életrajzi adatok:

(Budapest, Terézváros, 1902. november 17. – Princeton, New Jersey, 1995. január 1.) Nobel-díjas magyar–amerikai fizikus. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteleti 1988. május 9.). A Nobel-díjat 1963-ban „az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért” kapta. Kutatási területe: az atomhéj kvantummechanikája, invariancia, szimmetria, az atommagok, az elemi részek elmélete és a modern fizika más központi kérdései. A magfizikai héjmodell egyik megalkotója. Az elméleti részecskefizikában osztályozta a Poincaré-csoport irreducibilis ábrázolásait, nevéhez fűződik a tértükrözési invariancia lehetséges sérülésének jelzése, a barionszám-megmaradás törvényének megfogalmazása. A kvantummechanikai méréselmélet és a reaktorfizika terén számos alapvető eredmény tőle származik. Szilárd Leóval és Enrico Fermivel részt vett az első láncreakció előállításában és az első atomreaktor létrehozásában. Sokat tett az atomenergia békés és biztonságos felhasználásáért.

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

Nekrológ:


Beküldve:

Hevesy György

Név:

Hevesy György

Életrajzi adatok:

(született Bischitz György) (Budapest, 1885. augusztus 1. – Freiburg im Breisgau, 1966. július 5.) Nobel-díjas (1943) fiziko-kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteleti 1945. május 30.). Munkássága nagy jelentőségű volt a radioaktív elemek kémiai sajátosságainak vizsgálata terén, úttörő eredményeket ért el a radioaktív izotópok nyomjelzőként (indikátorként) való felhasználásában. Felfedezte a kálium 41-es tömegszámú izotópját és a foszfor 32-es tömegszámú radioaktív izotópját. A nyomjelzéssel elért több évtizedes kémiai és sugárbiológiai kutatásainak jelentőségét a tudományos világ az 1943-as kémiai Nobel-díj odaítélésével ismerte el. A DNS-képződés iránti érdeklődése vezette el bizonyos rosszindulatú daganatok vizsgálatához. A nyomjelzés segítségével mind több területet hódított meg az orvostudomány számára. Főként az anyagcsere különböző folyamatait vizsgálta, folytatta a tumorok kutatását, s idős korában hozzákezdett a hematológia tanulmányozásához is.

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Nekrológ:


Beküldve:

Szent-Györgyi Albert

Név:

Szent-Györgyi Albert

Életrajzi adatok:

Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) Nobel-díjas orvos, biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1935. május 16., rendes 1938. május 6., tiszteleti 1945. május 30., igazgató 1945. június 6-1946. július 24.), másodelnöke (1946. július 24-1948. ápr. 16.), tagsága szünetelt 1949-től 1963-ig. Pályája elején a biológiai oxidáció (sejtlégzés) vizsgálatával foglalkozott, ennek során kimutatta, hogy az anyagcsere a hidrogén és az oxigén aktiválásán alapul. Felfedezte a Krebs-féle körfolyamat alapját képező C4 dikarbonsav-katalízist. A peroxidázrendszerre vonatkozó felfedezései vezették el az oxidáláshoz szükséges redukáló ágens felfedezéséhez, amely később aszkorbinsavként vált ismertté. Meghatározta az aszkorbinsavval (C-vitamin) azonosított hexuronsav összetételét, amiért 1937-ben orvosi-fiziológiai Nobel-díjat kapott. Már szegedi működése idején kezdett foglalkozni az izom-összehúzódás biofizikai és biokémiai mechanizmusával. A fehérjéken végzett szubmolekuláris biokémiai, bioelektronikai vizsgálatok után érdeklődése a rosszindulatú daganatok (rák) biokémiája felé fordult, s mintegy 20 évig foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel.

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Székfoglaló:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:


Beküldve:

Békésy György

Név:

Békésy György

Életrajzi adatok:

(Georg von Békésy) (Budapest, 1899. június 3. – Honolulu, 1972. június 13.) Nobel-díjas biofizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1939. május 12., rendes 1946. július 24., tagsága külföldre távozása miatt megszűnt, rendes tagsága visszaállítva 1989. május 9.). Az 1930-as években ő tervezte a Magyar Rádió stúdióinak akusztikáját is. Eleinte az akusztika egész problémakörével foglalkozott, de az 1930-as évek közepétől figyelme teljesen a hallás vizsgálata felé fordult. Életművének legjelentősebb része a belső fülben lejátszódó mechanikai-fizikai folyamatok megfigyelése és leírása, valamint a hallás természetére vonatkozó új elmélet kidolgozása. Ez utóbbiért, „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért” kapta az orvosi-fiziológiai Nobel-díjat 1961-ben.

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Székfoglaló:

  • Levelező tag: A rezgésérzés technikai jelentősége és mérése. Elhangzott: 1940. febr. 19

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Nekrológ:


Beküldve:

Lénárd Fülöp

Név:

Lénárd Fülöp

Életrajzi adatok:

Philipp Eduard Anton Lenard (Pozsony, 1862. június 7. – Messelhausen, 1947. május 20.) fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1897. május 6., tiszteleti 1907. május 3., tagsága törölve 1945. július 13.). Az első magyar származású Nobel-díjas (1905) tudós. Legjelentősebb eredményeit a katódsugarak és a fényelektromos jelenség kutatásában érte el. H. Hertz kísérleteihez csatlakozva 1892-ben felfedezte, hogy a katódsugarakat képező elektronok a szilárd anyagokon is képesek áthatolni. Az 1893-ban általa szerkesztett katódsugárcső jelentős lökést adott a sugárzásokkal kapcsolatos kutatásoknak. Főként a katódsugarak abszorpcióját és ionizáló hatását vizsgálta. Az elektronok anyagon való áthaladásának magyarázatára megalkotta az ún. dynamida-elméletet, mely szerint az atom belsejének csak egy kis része (ezt nevezte dynamidának) átjárhatatlan. Foglalkozott a fényelektromos hatás vizsgálatával is. 1899-ben megállapította, hogy az elektromos töltéshordozók tulajdonképpen elektronok; 1902-ben felismerte, hogy a fény hatására az anyagból kilépő elektronok energiája a fény rezgésszámától függ, de erősségétől nem.

Életrajzi források:

Arckép:

  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/14461/
  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/14462/
  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/14463/

    • Akadémikus ajánlás:

    Székfoglaló:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében: