Szerző: bilicsie

Beküldve:

Beszédes József

Név:

Beszédes József

Életrajzi adatok:

(Magyarkanizsa, 1787. február 12. – Dunaföldvár, 1852. február 28.)

vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Egerben teológiát, majd a pesti tudományegyetemen filozófiát hallgatott. 1813-ban a Mérnöki Intézetben mérnöki oklevelet. A sárvízi Nádor-csatorna Társulat gyakornoka, majd az Esterházy-család uradalmi mérnöke volt Tolna, Veszprém, Komárom, Pozsony és Nyitra vármegyében. 1816-1825 között a Sárvíz, a Sió és a Kapos szabályozási munkálatait és e folyóvölgyek vízrendezését irányította. A Balaton sorsát meghatározó rendezési tervet dolgozott ki a tó vízszintjének csökkentésére. A Sió szabályozásakor megépíttette Baja és Báta között a Duna árvízvédelmi töltéseit. Széchenyi nagycenki tervezéssel bízta meg. 1827-1828-ban részt vett az ausztriai linz-budweissi vasútvonal kitűzésében. Nevéhez fűződik Arad vármegyében a fehér-körösi 92 km hosszú Nádor-malomcsatorna. Több értékes térképe maradt fenn, s a műszaki szaknyelv is gazdagodott általa. Elsőként vetette fel az Al-Duna-szabályozás gondolatát, s a kerecsen-komorói tiszai átvágás tervével a folyó szabályozásának elindítója lett. 1848-1849-ben a pest- szolnoki Magyar Központi Vasút igazgató-mérnöke lett, ekkor szervezte meg a vasút járműjavító műhelyét, a későbbi MÁVAG elődjét. 1831-től az MTA tagja.

MTA VI. Műszaki Tudományok Osztálya

Életrajzi források:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Nekrológ:


Beküldve:

Beznák Aladár

Név:

Beznák Aladár

Életrajzi adatok:

(Szatmárnémeti, 1901. augusztus 31. – Montréal, 1959. július 17.)

magyar orvos, fiziológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1948 után nyugat-európai, majd kanadai emigrációban élt. Fő kutatási területe a táplálkozás-élettan, valamint az anyagcserezavarok kórélettani háttere volt.

MTA V. Orvosi Tudományok Osztálya

Székfoglaló:

  • Levelező tag: Albino patkányok növekedése, élelem- és vízfogyasztása különböző zsírtartalmú étrendeken nyugalomban és kényszerű testi munka alatt
  • Rendes tag: Az acetylcholin mint ingeranyag béka harántcsikos izmában

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:


Beküldve:

Bielz Eduard Albert

Név:

Bielz Eduard Albert

Életrajzi adatok:

Eduard Albert Bielz vagy magyar szakirodalomban használt nevén Bielz Ede Albert (Nagyszeben, 1827. február 4. – Nagyszeben 1898. május 26. ) erdélyi szász természettudós, történész, statisztikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Bielz”.

A nagyszebeni jogakadémiát 1848-ban végezte el. 1848-49-ben császári tisztként harcolt a magyar forradalom és szabadságharc ellen. 1849-ben császári hivatalnok lett. 1869-től a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium mellett szervezett Országos Statisztikai Hivatalban miniszteri titkár, 1873-tól tanfelügyelő volt. Erdély csiga-, kagyló-, hal-, gerinces- és bogárfaunájáról számos tanulmánya jelent meg. Rendkívüli alapossággal kutatta fel az Erdélyben (elsősorban a szászok körében), a középkortól feljegyzett természet-megfigyeléseket és természeti jelenségek (földrengések, légköri, időjárási, csillagászati események) feljegyzéseit. Ez az adatgyűjteménye máig is alapvető forrása a régi korok természeti tüneményeire, elemi csapásaira vonatkozó adattáraknak és feldolgozásoknak. 1873-tól az MTA tagja.

MTA VIII. Biológiai Tudományok Osztálya

Életrajzi források:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára


Beküldve:

Biró Ferenc

Név:

Biró Ferenc

Életrajzi adatok:

(szül. Rákosi Ferenc, Sopron, 1904. június 6. – Budapest, 2006. november 10.) Kossuth-díjas gépészmérnök, Rákosi Mátyás öccse.

Jugoszláviában (1921–1923), Ausztriában és Franciaországban (1923–1925), majd a Szovjetunióban élt (1925–1945). Fémgyári szakmunkás (1921–1923), repülőgép-ipari művekben szakmunkás (1925–1930), a moszkvai Repülőipari Üzemek üzemvezető gépészmérnöke, főosztályvezetője (1935–1940), főtechnológusa (1940–1941), a II. vh.-ban a Vörös Hadseregben szolgált (századosi rangban, 1941–1945). – Magyarországra való visszatérése után (1945) a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt., ill. a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárának vezetője (1945–1947), a Törzsgyár műszaki igazgatója (1947–1948), a gyár vezérigazgatója (1948–1950). A Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) középipari miniszterhelyettese, első miniszterhelyettese (1950–1956). A BME Gépészmérnöki Kar ny. r. tanára (1950), a Gépgyártástechnológiai Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1951–1956; egy. tanári címe megszűnt: 1960). A forradalom után ismét a Szovjetunióban élt, a moszkvai Szerszámgépipari Kísérleti Intézet tud. főreferense (1956–1958). Végleg Magyarországra költözhetett (1958), a bp.-i Április 4. Gépgyár termelési főnöke, főtechnológusa (1958–1964), az Ipari Szerelvény- és Gépgyár főtechnológusa, igazgatói tanácsadója (1964–1968), nyugdíjazták (1968). Gépgyártás-technológiai és ipari üzemszervezési kérdésekkel fogl.

MTA VI. Műszaki Tudományok Osztálya

Disszertáció:

  • Doktori disszertáció (MTA KIK katalógus): A pénzbeni munkadíjazás rendszere és alkalmazása a termelőszövetkezetekben

Székfoglaló:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:


Beküldve:

Bíró Vencel

Név:

Bíró Vencel

Életrajzi adatok:

(Vértessomló, 1885. augusztus 9. – Kolozsvár, 1962. december 2.)

magyar történész, piarista szerzetes.

A kolozsvári r. k. főgimnázium r. tanára, majd igazgatója is (1908–1940); egyúttal a Báthori–Apor Szeminárium igazgatója (1928– 1945) és az önálló erdélyi piarista rendtartomány főnöke is (1934–1940 és 1946–1949). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, ill. 1945-től a Bolyai Tudományegyetemen Erdély és Kelet-Európa történetének ny. r. tanára (1940–1948), és a Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánhelyettese (1945–1948). Erdély újkori történetével, politika-, egyház-, ill. gazdaság- és művelődéstörténetével fogl. Megírta a magyarországi piarista rend történetét. Szépirodalmi műveket, elsősorban történelmi regényeket is írt. Történelmi tárgyú munkáiban Jósika Miklósra és Jókai Mórra emlékeztető romantikus erdélyi történeteket alkotott. Miután az erdélyi piarista rendtartomány főnökévé választották (1934) a román állam nem ismerte el a rend jogi személyiségét, sőt Onisifor Ghibu kolozsvári egy. tanár „címbitorlás és államellenes rendi címer használata” miatt bírósághoz fordult (az ügyben felmentő határozat született: 1938). A II. vh. után ismét őt választották meg a romániai piarista rendtartomány főnökének (a rend feloszlatásáig: 1949. aug. 1-jéig.). Nyugdíjaztatása után Kolozsvárott, a Szent Mihály-plébánián élt. Sírja a házsongárdi temetőben van.

MTA II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya

Életrajzi források:

Székfoglaló:

  • Levelező tag: Erdélyi nagybirtokos a XVII. század második felében

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:


Beküldve:

Bitnicz Lajos

Név:

Bitnicz Lajos

Életrajzi adatok:

(Ják, 1790. július 17. – Nagykanizsa, 1871. június 28.)

bölcselettudor, címzetes és bosoni választott püspök, szombathelyi nagyprépost, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

MTA III. Matematikai Tudományok Osztálya

Arckép:

Székfoglaló:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

Nekrológ:


Beküldve:

Bartal Antal

Név:

Bartal Antal

Életrajzi adatok:

(Besztercebánya, 1829. április 24. – Dunaharaszti, 1909. szeptember 6.)

klasszika-filológus, szótárszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1873, rendes 1898).

MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya

Arckép:

  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/6019/

    • Székfoglaló:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

    Nekrológ:


    Beküldve:

    Bartalus István

    Név:

    Bartalus István

    Életrajzi adatok:

    (Bálványosváralja, 1821. november 23. – Budapest, 1899. február 9.)

    magyar zenetanár, zenetörténész, népdalgyűjtő. 1867-ben a Kisfaludy Társaság felvette tagjai sorába. 1875-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar zenetörténeti kutatás egyik megindítója volt, s munkássága alapvető a magyar zenetudomány történetében. Mint népdalgyűjtő és kutató korának legjelesebb úttörője. Számos zenetörténeti, zenepadagógiai művet írt, és zenetörténeti forráskutatásokat is végzett.

    MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya

    Arckép:

  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/6020/

    • Székfoglaló:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:


    Beküldve:

    Bártfay László

    Név:

    Bártfay László

    Életrajzi adatok:

    (Felsővadász, 1797. május 6. – Pest, 1858. május 12.)

    ügyvéd, Károlyi György titkára és központi ügyésze, az MTA tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja. Írói álnevei: Vándorfy, Labancz Lipót.

    Pesten kir. táblai jegyző (1817–1819), a gr. Károlyi család titoknoka (1819-től). Az MTA pénztári ellenőre (1832-től). Verseket, elbeszéléseket, útleírásokat írt; színműveket és regényeket fordított. Különösen értékes irodalomszervezői tevékenysége: 1819-ben megismerkedett Kisfaludy Károllyal, 1822-től levelezett Kazinczy Ferenccel, ill. baráti kapcsolatba került Bajza Józseffel, Kölcsey Ferenccel, Szemere Pállal, Toldy Ferenccel és Vörösmarty Mihállyal.

    MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya

    Életrajzi források:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára


    Beküldve:

    Bartha Dénes

    Név:

    Bartha Dénes

    Életrajzi adatok:

    (Budapest, 1908. október 2. – Budapest, 1993. szeptember 7.)

    magyar zenetörténész, a Zenei lexikon második kiadásának főszerkesztője.

    A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Könyvtára (= Országos Széchényi Könyvtár) Főigazgatóságának könyvtáros segédtisztje, majd a Történeti Tár Zenei Gyűjteményének őre (1930–1942), egyúttal a Zeneművészeti Főiskola tiszteletdíjas tanára (1935–1941), a Magyar Zenei Szemle szerkesztője (1941–1944). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE magántanára (1935–1951). A II. vh. után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az egyetemes zenetörténet (1945–1952), az esztétika r. tanára (1945–1952), egy. tanára (1952–1979) és a Zenetudományi Tanszak vezetője (1952-től). A Székesfővárosi Zenekar művészeti igazgatója (1947–1949). Az USA-ban a Smith College (1964), a Harvard Egyetem (1964–1965), a Pittsburgh-i Egyetem (1966–1967 és 1969–1979), a seattle-i Washington Egyetem vendégprofesszora (1980–1981). A forradalom idején a Zeneművészeti Főiskola forradalmi bizottságának elnöke (1956. okt.–nov.). Közép- és újkori magyar és egyetemes zenetörténettel fogl., Joseph Haydn-kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett. Több részmonográfiát írt a régi magyar zenetörténet korszakairól, az önálló Erdélyi Fejedelemség zenei életéről, kiadta Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteményét. Zenepedagógiai és tudományos ismeretterjesztő tevékenysége is jelentős.

    MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya

    Disszertáció:

    • Doktori disszertáció (MTA KIK katalógus): Beethoven szimfonikus művészete a három legnagyobb mesterszimfónia tükrében. A III., VII. és a IX. szimfónia részletes történeti formai és kifejezési elemzésével

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében: