Szerző: admin

Beküldve:

Gábor Dénes

Név:

Gábor Dénes

Életrajzi adatok:

(Budapest, Terézváros, 1900. június 5. – London, 1979. február 9.) Nobel-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteleti 1964. április 24.). A fizikai Nobel-díjat „a holográfiái módszer feltalálásáért és továbbfejlesztéséért” 1971-ben kapta. Megszerkesztett egy Wilson-féle ködkamrát, melyben a részecskék sebessége is mérhető. Holográfiái mikroszkópot, univerzális analóg számítógépet, lapos, színes tv-képcsövet és egy új típusú termionikus átalakítót alkotott. Elméleti munkája elsősorban a hírközléselmélet területén jelentős. Felismerte a kis nyomású neongáz, a higanygőz és a nátriumgőz plazmaállapotának számos törvényszerűségét. 1945 után elektronmikroszkópiával és a szabad elektronok külső térbeli mozgásával, majd optikával és információelmélettel foglalkozott.

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

Nekrológ:


Beküldve:

Wigner Jenő

Név:

Wigner Jenő

Életrajzi adatok:

(Budapest, Terézváros, 1902. november 17. – Princeton, New Jersey, 1995. január 1.) Nobel-díjas magyar–amerikai fizikus. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteleti 1988. május 9.). A Nobel-díjat 1963-ban „az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért” kapta. Kutatási területe: az atomhéj kvantummechanikája, invariancia, szimmetria, az atommagok, az elemi részek elmélete és a modern fizika más központi kérdései. A magfizikai héjmodell egyik megalkotója. Az elméleti részecskefizikában osztályozta a Poincaré-csoport irreducibilis ábrázolásait, nevéhez fűződik a tértükrözési invariancia lehetséges sérülésének jelzése, a barionszám-megmaradás törvényének megfogalmazása. A kvantummechanikai méréselmélet és a reaktorfizika terén számos alapvető eredmény tőle származik. Szilárd Leóval és Enrico Fermivel részt vett az első láncreakció előállításában és az első atomreaktor létrehozásában. Sokat tett az atomenergia békés és biztonságos felhasználásáért.

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

Nekrológ:


Beküldve:

Hadrovics László

Név:

Hadrovics László

Életrajzi adatok:

Hadrovics László (Alsólendva, 1910. június 27. – Solymár, 1997. május 12.) nyelvész, szlavista. 1933-ban az Eötvös Kollégium tagjaként a bp.-i egyetemen m.-latin szakos tanári, 1934-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1935-ben a Collegium Hungaricum tagjaként szlavisztikát tanult a berlini egy.-en. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1948. július 02., rendes 1970. február 04.). 1974-től a Jugoszláv Tud. és Művészeti Akad. (Zágráb) l., 1985-től a Vajdasági Tud. és Művészeti Akad., 1987-től a Matica srpska (Újvidék) t. tagja.

Életrajzi források:

Arckép:

Akadémikus ajánlás:

Székfoglaló:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

Művei az MTA KIK gyűjteményében:

http://opac.mtak.hu/F/?func=find-aut-bib&find_request=HADROVICS^LASZLO^1910^1997&find_code=AUT&find_base=mta01

Emlékkötet/bibliográfia:

Nekrológ:


Beküldve:

Hevesy György

Név:

Hevesy György

Életrajzi adatok:

(született Bischitz György) (Budapest, 1885. augusztus 1. – Freiburg im Breisgau, 1966. július 5.) Nobel-díjas (1943) fiziko-kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteleti 1945. május 30.). Munkássága nagy jelentőségű volt a radioaktív elemek kémiai sajátosságainak vizsgálata terén, úttörő eredményeket ért el a radioaktív izotópok nyomjelzőként (indikátorként) való felhasználásában. Felfedezte a kálium 41-es tömegszámú izotópját és a foszfor 32-es tömegszámú radioaktív izotópját. A nyomjelzéssel elért több évtizedes kémiai és sugárbiológiai kutatásainak jelentőségét a tudományos világ az 1943-as kémiai Nobel-díj odaítélésével ismerte el. A DNS-képződés iránti érdeklődése vezette el bizonyos rosszindulatú daganatok vizsgálatához. A nyomjelzés segítségével mind több területet hódított meg az orvostudomány számára. Főként az anyagcsere különböző folyamatait vizsgálta, folytatta a tumorok kutatását, s idős korában hozzákezdett a hematológia tanulmányozásához is.

Tudományos osztály:
MTA VII. Kémiai Tudományok Osztálya

Életrajzi források:

Akadémikus ajánlás:

Publikációs lista:

Magyar Tudományos Művek Tára

Nekrológ:


Beküldve:

Szent-Györgyi Albert

Név:

Szent-Györgyi Albert

Életrajzi adatok:

Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) Nobel-díjas orvos, biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1935. május 16., rendes 1938. május 6., tiszteleti 1945. május 30., igazgató 1945. június 6. – 1946. július 24.), másodelnöke (1946. július 24. – 1948. április 16.), tagsága szünetelt 1949-től 1963-ig. Pályája elején a biológiai oxidáció (sejtlégzés) vizsgálatával foglalkozott, ennek során kimutatta, hogy az anyagcsere a hidrogén és az oxigén aktiválásán alapul. Felfedezte a Krebs-féle körfolyamat alapját képező C4 dikarbonsav-katalízist. A peroxidázrendszerre vonatkozó felfedezései vezették el az oxidáláshoz szükséges redukáló ágens felfedezéséhez, amely később aszkorbinsavként vált ismertté. Meghatározta az aszkorbinsavval (C-vitamin) azonosított hexuronsav összetételét, amiért 1937-ben orvosi-fiziológiai Nobel-díjat kapott. Már szegedi működése idején kezdett foglalkozni az izom-összehúzódás biofizikai és biokémiai mechanizmusával. A fehérjéken végzett szubmolekuláris biokémiai, bioelektronikai vizsgálatok után érdeklődése a rosszindulatú daganatok (rák) biokémiája felé fordult, s mintegy 20 évig foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel.

Életrajzi források:

Arckép:

  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/15740/
  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/15742/

    • Akadémikus ajánlás:

    Székfoglaló:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

    Nekrológ:

    • Straub, F. Brunó (1986) Búcsú Szent-Györgyi Alberttől (1893–1986). MAGYAR TUDOMÁNY, 93 (11). pp. 825-828.
      Link: https://real.mtak.hu/213478/

    Beküldve:

    Géczy Barnabás

    Név:

    Géczy Barnabás

    Életrajzi adatok:

    Géczy Barnabás (Doboz, 1925. augusztus 21. – 2022. július 29.), paleontológus. 1947-ben a Pázmány Péter Tud.egy-en földrajz-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. A földtud. kandidátusa (1960), doktora (1966). A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1993. május 10., rendes 1998. május 04.).

    Életrajzi források:

    Arckép:

    Akadémikus ajánlás:

    Székfoglaló:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

    Művei az MTA KIK gyűjteményében:

    http://opac.mtak.hu/F/?func=find-aut-bib&find_request=GECZY^BARNABAS^1925&find_code=AUT&find_base=mta01

    Nekrológ:

    Akadémiai adattár:


    Beküldve:

    Békésy György

    Név:

    Békésy György

    Életrajzi adatok:

    (Georg von Békésy) (Budapest, 1899. június 3. – Honolulu, 1972. június 13.) Nobel-díjas biofizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1939. május 12., rendes 1946. július 24., tagsága külföldre távozása miatt megszűnt, rendes tagsága visszaállítva 1989. május 9.). Az 1930-as években ő tervezte a Magyar Rádió stúdióinak akusztikáját is. Eleinte az akusztika egész problémakörével foglalkozott, de az 1930-as évek közepétől figyelme teljesen a hallás vizsgálata felé fordult. Életművének legjelentősebb része a belső fülben lejátszódó mechanikai-fizikai folyamatok megfigyelése és leírása, valamint a hallás természetére vonatkozó új elmélet kidolgozása. Ez utóbbiért, „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért” kapta az orvosi-fiziológiai Nobel-díjat 1961-ben.

    Tudományos osztály:
    XI. Fizikai Tudományok Osztálya

    Életrajzi források:

    Akadémikus ajánlás:

    Székfoglaló:

    • Levelező tag: A rezgésérzés technikai jelentősége és mérése. Elhangzott: 1940. febr. 19

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Nekrológ:


    Beküldve:

    Gráf László

    Név:

    Gráf László

    Életrajzi adatok:

    Gráf László (Zalaegerszeg, 1942. jún. 6. – 2023. feburár 17.) biokémikus. 1965-ben az ELTE TTK-n vegyész oklevelet szerzett. A biológiai tud. kandidátusa (1972), doktora (1982). A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1993. május 10., rendes 2001. május 07.), 1995-től az Akad. Kutatóhelyek Tanácsának (AKT) tagja. 1986-tól a M. Biokémiai Egyesület elnökségi tagja.

    Életrajzi források:

    Arckép:

    Disszertáció:

    Akadémikus ajánlás:

    Székfoglaló:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

    Művei az MTA KIK gyűjteményében:

    http://opac.mtak.hu/F/?func=find-aut-bib&find_request=GRAF^LASZLO^1942&find_code=AUT&find_base=mta01

    Nekrológ:

    Akadémiai adattár:


    Beküldve:

    Grastyán Endre

    Név:

    Grastyán Endre

    Életrajzi adatok:

    Grastyán Endre (Őriszentpéter, 1924. február 25 – Pécs, 1988. június 17.) orvos, fiziológus. – 1951-ben a pécsi orvostud. egy .-en szerzett orvosi oklevelet. Az orvostud. kandidátusa (1958), doktora (1976). A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1982. május 7.), a Neurobiológiai Biz. elnöke. 1971-től a szovjet fiziológiai társ. t. tagja, 1973-78-ban az International Brain Research Organization központi tanácsának tagja.

    Életrajzi források:

    Arckép:

    Disszertáció:

    Akadémikus ajánlás:

    Székfoglaló:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében:

    Művei az MTA KIK gyűjteményében:

    http://opac.mtak.hu/F/?func=find-aut-bib&find_request=GRASTYAN^ENDRE^1924^1988&find_code=AUT&find_base=mta01

    Nekrológ:


    Beküldve:

    Lénárd Fülöp

    Név:

    Lénárd Fülöp

    Életrajzi adatok:

    Philipp Eduard Anton Lenard (Pozsony, 1862. június 7. – Messelhausen, 1947. május 20.) fizikus, az első magyar származású Nobel-díjas (1905) tudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1897. május 6., tiszteleti 1907. május 3., tagsága törölve 1945. július 13.). Legjelentősebb eredményeit a katódsugarak és a fényelektromos jelenség kutatásában érte el. H. Hertz kísérleteihez csatlakozva 1892-ben felfedezte, hogy a katódsugarakat képező elektronok a szilárd anyagokon is képesek áthatolni. Az 1893-ban általa szerkesztett katódsugárcső jelentős lökést adott a sugárzásokkal kapcsolatos kutatásoknak. Főként a katódsugarak abszorpcióját és ionizáló hatását vizsgálta. Az elektronok anyagon való áthaladásának magyarázatára megalkotta az ún. dynamida-elméletet, mely szerint az atom belsejének csak egy kis része (ezt nevezte dynamidának) átjárhatatlan. Foglalkozott a fényelektromos hatás vizsgálatával is. 1899-ben megállapította, hogy az elektromos töltéshordozók tulajdonképpen elektronok; 1902-ben felismerte, hogy a fény hatására az anyagból kilépő elektronok energiája a fény rezgésszámától függ, de erősségétől nem. A fizikai Nobel-díjat 1905-ben „a katódsugárzással kapcsolatos munkásságáért” kapta.

    Életrajzi források:

    Arckép:

  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/14461/
  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/14462/
  • Link az arcképhez: https://real-i.mtak.hu/14463/

    • Akadémikus ajánlás:

    Székfoglaló:

    Publikációs lista:

    Magyar Tudományos Művek Tára

    Digitalizált művei az MTA KIK gyűjteményében: